Hámori-tó

A Hámori-tó, Lillafüred egyik legszebb ékköve, a Szeleta oldalába vájt hegyi úton közelíthető meg. A völgyben elterülő víztükör szinte egybeolvad a környező zöld erdőkkel, így a part és az erdő határa nehezen megkülönböztethető. A tó eredetileg ipari célból jött létre: 1812-ben épült gátjával a Fazola család biztosította a vashámorok működéséhez szükséges vizet.

A mesterséges tó fokozatosan a turizmus szolgálatába állt, a 20. század elején a vízi sportok központjává vált. Télen korcsolyázásra, nyáron csónakázásra, vitorlázásra adtak lehetőséget, és egy rövid életű strandfürdő is működött a partján 1930-ban. A tó különlegessége, hogy nemcsak a Garadna-patak, hanem számos forrás és földalatti vízfolyás is táplálja.

Az évtizedek során több építmény sorsa is változatosan alakult. A Magyar Honvédelmi Szövetség által 1969-ben építtetett csónakház ma már inkább kísértetházra emlékeztet, de a jövőben talán ez is megújulhat. 

A Hámori-tó hidrológiai és tájképi különlegessége Magyarország egyik legszebb magashegységi tengerszemeként vonzza a látogatókat, és Lillafüred egyik legfontosabb turisztikai látványossága maradt.

A Hámori-tó fenntartható turisztikai kezelése azért kiemelten fontos, mert egy nagy látogatottságú, érzékeny vízi- és parti élőhelyrendszer, ahol a vízminőség, a parti növényzet állapota és a madárvilág nyugalma közvetlenül függ a látogatói terheléstől. A túlzott zaj, a part menti taposás, a nem megfelelő hulladékkezelés vagy a vízbe kerülő szennyeződések gyorsan rontják a természeti értékeket és ezzel együtt az élmény minőségét is. A fenntartható szemlélet célja, hogy a tó tájképi szépsége és rekreációs funkciója hosszú távon is megmaradjon, miközben a környezet terhelése kezelhető szinten marad.

A látogatók legfontosabb hozzájárulása a kíméletes használat: érdemes közösségi közlekedéssel vagy gyalog érkezni, a kijelölt sétányokon maradni, a parti növényzetet és a vízimadarakat nem zavarni (különösen költési időszakban), valamint a „amit hoztál, vidd is el” elv szerint minimalizálni a hulladékot. Csónakázásnál és fotózásnál a csendes, visszafogott jelenlét segít megőrizni a hely nyugalmát, a forgalmas időszakok elkerülése (például hétköznap vagy kora reggel) pedig csökkenti a zsúfoltságot és a természetterhelést.